Ma sírtam..

Ma valami olyat éltem át, amit csak nagyon kevesen ezen a Földön. De nem beszélhetek róla. Olyan ajándékot kaptam az élettől, ami nagyon ritka, és még annális értékesebb. De mindegy ezt most hagyjuk is.:)
Ti mit gondoltok a változásról? Ti eltudjátok fogadni? Az egónk sokszor nem hagy nyugodni. Nem engedi,hogy minden esetben, szituációban meg tegyük azt a bizonyos első lépést. De miért? Miért nem szeretjük a változást. Miért jó kényelmesen elsüppedni a "kakiban" és pislogni. Így leélni egy életet vagy akár többet is. Nem nagy titok, ha elmondom hiszek az újjászületésben, a karmában. Amit teszel az leszel. Hű, ezen elmélkedjetek ti is, ha van kedvetek. :)
Müller Péter idézettel zárok:
Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karmanem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.